Amíg klubunk már az első, még palánkok nélkül játszott magyar kosárlabda-bajnokságban is részt vett, ezzel a legnagyobb múltú tagja a mezőnynek, a Megyeri Tigrisek gárdája 2008-as alapítással a Piros csoport legfiatalabb együttesének számít. A diáksportegyesületként induló lila-fehérek 2012 óta szerepelnek a felnőttek között, 2018-ban jutottak fel a Zöld csoportba, ahonnan négy évvel később tudtak továbblépni egy ezüstérem után a Pápa elleni osztályozó megnyerésével. Az első piros csoportos szezonban még a bennmaradásért kellett harcolniuk, végül a 10. helyen zártak, a ’23/24-es kiírásban viszont már döntőt játszhattak a Hepp Kupában és négy közé jutottak a bajnokságban. Az előző idényben ismét magasabbra tették a mércét a fótiak, bár a kupában be kellett érniük a 4. hellyel, a Piros csoportban a döntőig meneteltek – erre sajnos bizonyára aligha kell emlékeztetni szimpatizánsaink többségét, a játékosoktól a szurkolókon át a klubnál egyéb szerepkörben tevékenykedőkig mély nyomot hagyott bennünk a Surmann-tanítványokkal szemben 2-0-ról elveszített elődöntős párharc. Ha mindehez hozzátesszük, hogy a 2024-es kupahétvégén szintén mi húztuk a rövidebbet a döntőbe jutásért zajló találkozón, már jóval borúsabban láthatjuk az egymás elleni ütközetek összképét annál, amit a 7-5-ös mérleg sejtet. A Hauszmann Alajos utcában öt összecsapásból háromszor örülhettek a mieink, de a legutóbbi három alkalomból kettő kellemetlen emlékű piros-fekete szemszögből. A 2025-ös esztendő első bajnokiján bántóan simán maradtunk alul (80-96), az elődöntő második felvonásán őrült végjátékban Bordács büntetőivel tudtuk megduplázni az előnyt összesítésben (76-75), csakhogy végül ez sem bizonyult elegendőnek ahhoz, hogy a feljutásért játszhassunk – elsősorban azért nem, mert a negyedik meccset a remek hazai közönség támogatása ellenére rossz ritmusú játékkal elbuktuk (70-86).

Bizonyos szempontból hasonló struktúrában működik a MAFC és a Fót gárdája: mindkét oldalon egyazon személy tölti be a tulajdonos gazdasági társaság ügyvezetői, illetve a piros csoportos alakulat vezetőedzői pozícióját; Garai Péter, illetve Surmann Gábor. Érdekesség, hogy a lila-fehérek klubmenedzserének is van piros-fekete kötődése még játékos-pályafutása korai szakaszából. Aktuális ellenfelünk eddig mind a hat befejezett NB I-es szezonjában jobb eredményt ért el, mint az előzőben, mindezt úgy, hogy rendszerint jelentős volt a játékosmozgás a nyári szünetben vagy akár év közben is. Miután az előző kiírásban ezüstérmet szereztek a Kaposvár mögött májusban, csak egyféleképpen folytathatják egyedülálló sorozatukat: ha megnyerik a bajnokságot, ezzel kiharcolják az élvonalba jutást. Már a holtszezon eseményeit látva sem tűnt ez elképzelhetetlen forgatókönyvnek, az első kilenc forduló pesig megerősítette, hogy bajnokesélyesként kell számolni a Tigrisekkel. Pedig ezúttal is jelentős távozóik voltak, az öt búcsút intő játékos közül Buzás, Herendic és Gulyás egyértelműen alapembernek számított. Ennek megfelelően az érkezők listájára is jól csengő nevek kerültek: Németh András és Antóni személyében két piros csoportos bajnok, Terry Winn révén az előző szezon legjobb számokat hozó légiósa írt alá, a Tóth Patrik-Karda-Forgács-Boka-Magó négyes jóvoltából pedig jelentősen fiatalodott és bővült a keret, a három saját nevelésű tehetség mellett szintén szerződést hosszabbító Juhos-Dancsecs páros pedig jó alapot jelentett a csapatépítéshez.

Hiába kezdett negyvenpontos diadallal az ezüstérmes, a második fordulóban váratlanul elveszítette veretlenségét – nem ez volt az egyetlen bravúrja a Jászberénynek, de vitathatatlanul a legnagyobb. A folytatásban aztán sorozatban öt bajnokit húztak be a lila-fehérek, a PVSK elleni 15 pontos sikert az addig veretlen Nyíregyháza otthonában aratott 70-97-es diadallal fejelték meg, ezzel átvették a vezetést a tabellán. Nagy szerepe volt a két rangadó megnyerésében annak, hogy a klub kérésére váratlanul közös megegyezéssel távozó Winn helyére napokon belül sikerült még veretesebb pedigrével bíró külföldit szerződtetni, a jelenlegi évadot Pakson, azaz az élvonal bronzérmesénél megkezdő, térdproblémákkal küzdő, a magyar másodosztályban ezzel együtt tarthatatlan amerikai hátvéd, Shereef Mitchell tette át a székhelyét Fótra. Múlt hétfőn aztán megszakadt a nyerő széria, a Vasas taktikusan használta ki Juhos Levente hiányát, limitálni tudta a kiemelkedő képességű légióst és egy parádés második negyed után tulajdonképpen magabiztosan győzött (76-87). Az előző fordulóban javítottak a Pest vármegyeiek, végig vezetve, a hajrában ellenfelüket magukra húzva nyertek 75-87 arányban Tiszaújvárosban. November eleje óta nem lépett pályára a hírek szerint bokasérüléssel bajlódó csapatkapitány, Juhos, hiányában nagyobb szerep jut(ott) a kecskeméti nevelésű Tóth Patriknak, de magasposzton is erősítettek a szezon közben a fótiak, Garamvölgyi Ákos révén egy MAFC-os kötődésű (a ’18/19-es, bronzzal záruló kiírásban Eric Washington csapattársaként Hencsey Tamás együttesét erősítő), jelentős A csoportos tapasztalattal felvértezett, rutinos magasemberrel mélyült a rotáció.

A Mitchell-Dancsecs kettős egészen kimagasló számokat produkál idáig, csak egy másik páros akad a ligában, amely közel ugyanilyen jól muzsikál mostanában – a Polgárdy Ádám és Kazy Balázs alkotta újbudai duó, amely hatvanat vállalt a budai derbin szerzett 89 pontunkból. Ami az átlagokat illeti, pontszerzésben (47,5-44,7) és VAL-mutatóban (52,1-50,4) valamivel a fótiak hatékonyabbak, viszont lepattanók (9-7,4) és gólpasszok (6,5-5,4) terén már a műegyetemisták elsőszámú pontfelelősei a kicsivel termékenyebbek. Kulcskérdés, hogy tudja-e vállalni a játékot Juhos Levente, és ha igen, milyen formában, hiszen száz százalékos állapotban továbbra is a B csoport egyik legjobb centere (11,8 pont, 10,2 lepattanó, 3,4 gólpassz, 23,4 VAL), fizikalitása mellett játékintelligenciájával és puszta jelenlétével is nagyot lendít csapata eredményességén. Hiányát ugyanakkor megsínylette a Surmann-legénység az előző hetekben, nélküle egysíkúbb volt a támadójáték. Említést érdemel a 2005-ös születésű, honvédos nevelésű irányító, Karda Dominik is, aki az elmúlt hónapokban kapott először jelentős szerepet a felnőttmezőnyben, azonban kitűnően él(t) a kínálkozó eséllyel, 64%-os mezőnymutatóval átlagol közel tíz pontot bő 3-3 assziszt és pattanó, valamint 1,8 szerzett labda mellett; ennek tükrében nem meglepő, hogy a fiatalpercek mintegy háromnegyedét ő töltheti a pályán.

Dobos Mátét sérülés hátráltatta a közelmúltban, ám a Vasas ellen kiválóan végrehajtotta a rábízott feladatokat, kezdőként öt perc alatt szedett egy lepattanót, kiosztott egy gólpasszt, fegyelmezetten védekezett és egy gyönyörű centergólt is szerzett a mérkőzés korai szakaszában (4 VAL, +4-es +/- mutató). „Nagyon jó érzés volt győzni a Vasas ellen, kiváló energiákat tudtunk mozgósítani és úgy éreztem, mindenki, aki pályára lépett nálunk, győzni akart. Hiába vannak sérültjeink, betegeink, mindig akad valaki, aki a hátára tudja venni a csapatot és átlendíti azt a holtponton. A hétvégi meccs szerintem egy nagyon kiélezett párharc lesz, a Fót az idei szezon egyik legerősebb csapata és mindig egy kellemetlen ellenfél. Szerintem abszolút fejben fog eldőlni: hogy melyik csapat tud kevesebb hibával játszani és ki tudja diktálni a meccs ritmusát. Nagyon fontos lesz, hogy a szurkolóink megadják azt a hazai hangulatot amit a múlt héten a Sport11-be is el tudtak hozni. Hajrá, MAFC!”

Nem véletlen, hogy ifjú középjátékosunk is kiemelte a hatodik ember fontosságát. A mezőny talán legkomplexebb játékoskeretével rendelkező csapatával csapunk össze elsőszámú centerünk és meghatározó irányítónk nélkül. A felek aktuális lehetőségeit tekintve ezúttal sem felénk billen a mérleg nyelve, csakhogy a Vasas otthonában már megmutatták a fiúk, hogy ezt egységességgel és harcossággal nagyszerűen képesek ellensúlyozni. Ezúttal ráadásul hazai pályán léphetnek pályára a Garai-tanítványok, mi több, a ’70-es évek legendái is ott lesznek a lelátón, a MAFC-os szív bajnokai, akik a jóval esélyesebb Honvédot megelőzve, egyetem mellett kosárlabdázva, egymásért játszva értek fel a csúcsra 1970-ben és 1975-ben. Az előző ötven évben sok minden megváltozott, klubunk jelenleg csak a másodosztályban szerepel, de ugyanaz a hozzáállás vezethet sikerre: most is pályán-lelátón egy emberként küzdve, látványosan játszva, nagybetűs csapatként lehetünk eredményesek.

Mindenki a Gabányiba, zúgjon a hajrá, MAFC!

Fotó: Girgász Benedek

A NB I. B: Különleges lesz a Fót elleni mérkőzés bejegyzés először MAFC-én jelent meg.