A Salgótarjáni KSE 2009 és 2011 között két szezont az élvonalban is eltöltött, a kiesést követően azonnal visszajutott az első osztályba, de nem élt indulási jogával. A ‘16/17-es, még kelet-nyugati bontású B csoportban csupán a 17. helyen végeztek a beszterceiek, így a Zöld csoportba kerültek, ahonnan 2019-ben, a Bajai Bácskával együtt jutottak fel a Pirosba. A csonkaszezon lezárásakor újoncként a 6. helyen álltak, egy évvel később a rájátszásban szerezték meg ezt a pozíciót, az előző négy alkalommal egyaránt lemaradtak a felsőházi rájátszásról, de kiharcolták a bennmaradást, miközben Dániel Péter irányításával megfiatalították keretüket. Egy 2020-as, meglehetősen foghíjas kerettel elszenvedett 94-74-es nógrádi vereséget leszámítva sokáig makulátlan volt mérlegünk a tarjáiakkal szemben, aztán 2024-ben mindkét egymás elleni bajnokit elveszítettük a Gabányiban, ráadásul előbbi botlás a végül döntőnek bizonyuló első kiemelés elvesztését jelentette számunkra a PVSK-val folytatott versenyfutásban. A mögöttünk hagyott esztendőben aztán sikerült visszavágni, februárban egy nem kifejezetten színvonalas, de annál kiélezettebb “roncsderbit” tudtunk megnyerni idegenben (65-68) – a műegyetemisták közül a Katona-Bordács-Molnár-Viola négyes, a túloldalról többek között Kazy Balázs hiányzott -, míg októberben immár a bajai nevelésű bedobóval sorainkban a harmadik negyedben fordítva, Bordács 25 lepattanójára építve győztünk 98-85-re.

Az Újbudára igazoló házi gólkirály mellett az elsőszámú irányító és a légiós is távozott nyáron a beszterceiektől, viszont érkezett két meghatározó MEAFC-játékos, Tóth Bence és Meleg Károly, valamint egy újabb amerikai hátvéd, Chris Harris. Az ismét a legjobb nyolcat megcélzó piros-feketék jól kezdtek a fővárosiak ellen, a Vasas otthonában diadalmaskodtak először, a TF és a Kaszások legyőzésével 3-3-ra javult mérlegük, a foghíjas DEAC U23 sem okozott problémát számukra, ám a tavalyi év utolsó öt mérkőzését elvesztették, így 4-9-cel csupán a 12. helyen álltak féltávnál – időközben megváltak a 8 bajnokin 24,5 pontot átlagoló, ám a csapatjátékba nehezen beilleszthető Harris-től, ugyanakkor névadó szponzorral erősödtek az EBH Invest Kft. jóvoltából.

A miskolci évnyitón nem volt esélyük, ezt követően viszont szerződtették az 1995-ös születésű amerikai kisembert, Carlbe Ervint, aki Nyíregyházán a ‘23/24-es szezonban fordulatot tudott hozni, az alapszakasz 7. helyére vezette az érkezésekor sereghajtó Kék Cápákat, akik aztán a negyeddöntőben közel álltak a Lakits-tanítványok kiejtéséhez is. A tapasztalt tengerentúli játékmesternek ezúttal sem kellett sok idő a beilleszkedéshez, 18 ponttal, 7 kiharcolt faulttal, 5 gólpasszal, 4-4 lepattanóval és labdaszerzéssel (31 VAL) a mezőny legjobbjaként győzelemmel debütált egy meglepően egyoldalú találkozón a Vasas ellen (82-59). Fóton sem adta alább a tarjáni 5-ös, egymaga húsz mezőnykísérletet vállalt és 29 pontot szerzett, nyolc kinti dobásából öt célba ért, ám végül ez sem volt elég a jól kezdő, de a harmadik negyedet 17 ponttal elveszítő Dániel-tanítványoknak a jókora bravúrhoz (105-94).

Nem kérdés, hogy Ervin érkezésével egészen más dinamikával és hatékonysággal képes játszani az SKSE, ahogy Nyíregyházán, ezúttal is magasabb szintre emelheti a társakat remek játékintelligenciával megáldott külföldi hátvéd. Hiba lenne azonban, ha csupán egy játékosra helyeznénk a hangsúlyt aktuális ellenfelünk esetében, hiszen csapatként is roppant veszélyes gárdáról beszélhetünk. Ezt bizonyítja, hogy a listavezető Megyeri Tigrisek is alaposan megszenvedtek a bányászvárosiakkal, akik 37-28-ra megnyerték a lepattanócsatát, hiába ért el dupla-duplát Juhos, a lila-fehérek játékát meghatározó Dancsecs-Mitchell duó összesítve 9/27-es mezőnymutatóval zárt. A fótiak győzelmének kulcsa az volt, hogy Boka-Magó Áron és Németh András is szezonbeli legjobb meccsét játszotta – ahogyan a mieink jászberényi diadalához is nagyon kellettek a padról érkező renek teljesítmények, illetve Dávid és Geiger pazar kinti dobóformája. A Salgótarján egységes, összeszokott magyar magjából érdemes kiemelni Ormai Botondot, aki 195 centis magasemberként tripla-duplát is jegyzett már a szezonban, 8,9 pont mellé 9,6 lepattanót és 5,3 gólpasszt (21,9 VAL) átlagol. Jó párost alkothat Ervinnel a hátvédsorban Tóth Bence (10,2 pont, 5,6 assziszt), de a MAFC-os kötődésű Glatz Soma (13,2 pont, 6,2 lepattanó) is eredményes szezont fut.

Dávid Benjámin felnőtt pályafutása eddigi legjobb mérkőzését játszotta a Jászfővárosban, a rá jellemző szívós védekezés mellett nyolc kísérletből hat triplát dobott, 8/10-es mezőnymutatóval és 22 ponttal vállalt főszerepet győzelmünkben. “Egy óriási izgalmakkal teli mérkőzésen sikerült tovább gyarapítanunk a győzelmeink számát, ahol tényleg mind a két csapat megérdemelte volna, hogy nyerjen. Külön örülök neki, hogy támadásban is hozzá tudtam járulni a sikerhez, azt gondolom, hogy megvan az eredménye a sok munkának, amit a csapattal végzünk hét közben. A Salgótarján egy nagyon nehéz ellenfél, az első összecsapáson sem volt könnyű dolgunk ellenük, de ha a saját tempónkban tudunk játszani és keményen, egységesen oda tudjuk tenni magunkat mind védekezésben mind támadásban, akkor egy lépéssel közelebb kerülhetünk egy tökéletes januárhoz.”

Polgárdy Ádám kiesését követően gyakorlatilag mindenki előre tudott lépni a rotációban, akit pályára küldött Garai Péter, miközben NB II-es csapatunkat irányító hátvédünk gyakorlatilag másodedzőként segítette a társakat a padról – az eredmény három fordítás, három győzelem hét nap leforgása alatt. Egy pillanatra sem szabad kiengednünk, hiszen ebben a bajnokságban hétről hétre bebizonyosodik, hogy nincs előre lefutott meccs. Nehezíti helyzetünket, hogy a tarjániak kiválóan ismerik korábbi csapattársukat, a bombaformában lévő Kazy Balázst, ugyanakkor az utóbbi hetek azt mutatják, tényleg bárki képes lehet pontfelelőssé előlépni a rotációból a mieinktől. Annak idején az A csoportban is az egyik legjobb hangulatú csarnoknak számított a salgótarjáni, legutóbbi látogatásunk alkalmával is parázs hangulatot teremtett a Sújtólég Brigád, most sem valószínű, hogy üresen marad a hazai tábor helye – ezért is érhet nagyon sokat a fiúknak, ha a jászberényi túrához hasonlóan ismét érezhetik a pályán a vállalkozó kedvű MAFC-osok támogatását a vendégszektorból!

Fotó: Girgász Benedek

A NB I. B: Salgótarjánban is résen kell lennünk bejegyzés először MAFC-én jelent meg.

Bár Debrecenben nagy múltja van a sportágnak, az 1919-ben alapított fehér-fekete egyetemi sportklub, a jelenleg már a cívisvárosi kosárlabdával azonosított DEAC ezen szakosztálya csupán az elmúlt másfél évtizedben vált meghatározóvá – a szisztematikus építkezésnek köszönhetően napjainkra viszont megkerülhetetlen tényezővé és az egyik legjobb utánpótlás-nevelő műhellyé vált hazánkban férfi vonalon. A felnőttek 2015-ben megnyerték a Hepp Kupát, két évvel később jutottak fel az A csoportba, ahol hamar megszilárdították pozíciójukat, már újoncévükben sem elsősorban velük, hanem a Sopronnal küzdöttünk – végül sikertelenül – a kiesés elkerülése ellen. A két csapat első debreceni élvonalbeli mérkőzése szép emlék számunnkra, hétmeccses nyeretlenséget lezárva arattunk bravúros, 87-71-es sikert Garai Péter irányításával, a Fodor-McCray-Cvetkovics-Hot négyes főszereplésével. Azóta azonban nem termett bravúr számunkra az Oláh Gábor utcában, ami a felnőtteket illeti, az alsóházi középszakaszban már Bognár Kristófék győztek saját közönségük előtt, de ami jóval fájóbb, hogy az előző három kiírásban az U23-as együttes vendégeként sem sikerült nyernünk. 2023-ban a veretlenségünket hagytuk Debrecenben, Várszegi Ádám büntetői billentették a remek szezont futó újonc javára a mérleg nyelvét egy kaotikus mérkőzésen (59-58), ’24 februárjában 14 bajnoki óta tartó nyerő szériánk zárult le a DEAC otthonában (73-70). Idén február végén a Kaposvár legyőzését követően, remek formában, de foghíjas összeállításban érkeztünk mumusunk otthonába, ahol a nehezen értelmezhető – és a két felet egyformán sújtó – játékvezetői felfogás következtében tovább fogyatkoztunk a mérkőzés folyamán, de elsősorban borzasztó dobóteljesítményünk okozta 86-68-as vereségünket. Ha mindehhez hozzávesszünk, hogy júniusban, a Ludovika Arénában a jelenlegi U23-as gárda gerincét adó DEAC U21 tudta megállítani a nagyot menetelő Garai-legénységet az MFEB-döntőben, nem is kell tovább magyarázni, hogy bőven van miért revansot vennünk, függetlenül attól, hogy a Gabányiban mindannyiszor legyőztük a rendszerint gyengébb összetételben érkező hajdúságiakat, így a piros csoportos mérleg 3-3-ra áll.

Amíg a debreceni klubra a szakmai koncepció és a magyar játékosállomány szempontjából az inkább az állandóság jellemző, az U23-as gárda szakvezetői sűrűn cserélődnek, az említett három idegenbeli találkozón három különböző szakember irányította a riválist, a legutóbbi idényben ráadásul szezon közben vette át az élvonalbeli csapat irányítását a fiatalokkal remekül szereplő Pethő Ákos, így korábbi segítőjével, az U21-es bajnokcsapatot is felkészítő Kovács Imrével fejezte be a bajnokságot – a 4. kiemelés megszerzését követően a rájátszásban érhető okokból már legjobbjai nélkül küzdve a 8. helyen – a második együttes. Idén nyáron sem maradt el a váltás a vezetőedzői pozícióban, ezúttal egy mindössze 25 éves, hazai, de Magyarországon először munkát vállaló szakemberre esett a választás: Kovács Márkra, a nagycsapatot korábban az első osztályban négy közé juttató, azóta másodedzőként Németországban, Franciaországban és Spanyolországban is bizonyitó, a Valenciával friss Szuperkupa-győztes Adrián öccsére, aki idáig Alicantéban dolgozott, munkáját elődje segíti másodedzőként. Mivel a B csoportos alakulat elsősorban az – idén remekül szereplő, U21-ben és U19-ben országos bajnok, U16-ban ezüstérmes – akadémia növendékeinek fejlődését szolgálja, csupán egy játékost igazoltak, az éppen Újbudáról távozó Vámos Ádámot, a kőbányai nevelésű erőcsatár magassága, mozgékonysága és kinti dobókészsége elegyével kulcsfigurája lehet új csapatának. Magasposzton nagy szükség volt az erősítésre, hiszen a meghatározó Czermann-Hegedüs páros mindkét tagja bajnoki riválishoz távozott, rajtuk kívül értelemszerűen az U23-ból kiöregedő Neuwirth Bence sem tagja a jelenlegi keretnek a legutóbbi kiírás meghatározó alakjai közül.

Az elképzelhető legnehezebb feladatok egyike várt a DEAC U23-ra a bajnoki nyitányon, hiszen a legutóbb döntős és idén is nagy nevekkel erősítő Phoenix-MT Fót otthonába szólította a gárdát a sorsolás múlt vasárnap. Ha mindez nem lenne elég, a mezőnyposztról hiányzó Szentkuti és Balázsi mellett mindhárom magasemberét, Kovács Ákost, Flasár Botondot és Vámost is nélkülöznie kellett Kovács Márknak a palánk alatt a Juhos-Winn duóval rohamozó lila-fehérek ellenében. Ezen előzmények ismeretében aligha meglepő, hogy a Tigrisek valóban fikarcnyi esélyt sem adtak vendégeiknek és a nagyszünetre eldöntötték a lényegi kérdéseket (51-24), végül kereken negyven egységnyire nyílt az olló (102-62). A végeredménynél relevánsabb adat lehet számunkra, hogy a fehér-feketék 68 mezőnykísérletükből 43-at távolról vállaltak el. Ez két szempontból is érdekes, a kinti dobások közel kétharmados aránya mellett a próbálkozások viszonylag magas száma is azt mutatja, amit Kovács Márk már le is nyilatkozott: a spanyol iskola képviselőjeként a korábbi trenddel szakítva a lassabb, fegyelmezetten végigjátszott figurák helyett dinamikusabb, inkább az első opciókra alapozó támadójátékot vár el tanítványaitól. Ennek fényében két hasonlóan pörgős stílusban játszó csapat párharcára számíthatunk Debrecenben, nem lenne váratlan, ha ezúttal jóval gólgazdagabb összecsapást láthatna a közönség, mint az előző három debreceni látogatásunk alkalmával.

Dávid Benjamin jó játékkal, fontos kosarakkal debütált, 9 pontot szerzett a Veszprém ellen, az ő triplájával vettük át a vezetést végérvényesen a 12. percben. „Úgy érzem, hogy eredményes felkészülési időszakot zártunk, az edzőmeccsek különösen sokat segítettek a csapat összekovácsolásában. A szurkolók bíztatása is nagyban hozzájárult az első fordulóban megszerzett sikerhez. Úgy érzem, személy szerint sikerült teljesen beilleszkednem a MAFC-os közösségbe, nagyon befogadóak voltak a többiek, ezáltal egy nagyszerű élménynek éltem meg a szezonnyitót. A DEAC-ot annak ellenére nem szabad leírni, hogy az első fordulóban vereséget szenvedett, hiszen fiatalok alkotják a csapatot és bizonyítani akarnak majd hazai környezetben. Ennek szellemében készültünk a héten és mindent meg fogunk tenni, hogy győztesen hagyjuk el a pályát vasárnap” – mondta el kecskeméti nevelésű hátvédünk.

Bár még épp csak elkezdődött a szezon, ha visszatekintünk az előző két alapszakasz végére, láthatjuk, mennyire fájóan hiányoztak a Debrecenben hagyott pontok: két éve első kiemelést, tavaly elődöntős pályaelőnyt ért volna, ha sikerül eggyel többször nyerni, a hajdúsági túrán pedig egyik alkalommal sem tudtunk élni az eséllyel. Rendkívül fontos, hogy ezúttal sikerüljön bevennünk az Oláh Gábor utcát, kérjük, aki teheti, szurkoljon a fiúknak vasárnap 16 órától a helyszínen vagy a képernyők előtt, élő közvetítés várható a DEAC Kosárlabda YouTube-csatornán.

Fotó: hunbasket.hu

A NB I. B: Debrecenben kéne nyerni bejegyzés először MAFC-én jelent meg.