Rémálomszerűen indult számunkra a rájátszás szerdán, hiszen már a 9. percben 29-15-ös hátrányban voltunk, nagyszerűen kezdett a Vasút. Ekkor azonban Molnár Tamás triplájával és a védekezésünk felkeményedésével óriási fordulat állt be a játék menetében; a 18. percben már 36-44 állt a táblán – ez azt jelenti, hogy 9 minutum leforgása alatt 29-7-es futást mutattunk be, ami mind támadó-, mind védőoldalról megsüvegelendő teljesítmény. Kár lenne tagadni, bosszantó, hogy ezek után mégsem tudtunk győztesen távozni a Lauberből, azonban mind a mérkőzés közben, mind a statisztikát utólag elemezve egyértelműnek tűnnek az okok: 6 szerzett mellett 19 eladott labdával zártunk (a túloldalon 14, illetve 10 ez a két szám), a negyedik negyedben pedig mindössze 12 pontot szereztünk két mezőnykosárral és hat kihagyott büntetővel. Különösen Djordjevics fordítást jelentő hármasa után, az utolsó három és fél percben volt alacsony az újbudai támadójáték hatékonysága, a Pápai ellen megítélt három másodperc és Kazy finoman szólva vitatható támadóhibája nélkül is háromszor szórták el a játékszert a Garai-tanítványok, akik ezen időszakban már nem találtak be akcióból, miközben a büntetővonalnál is csak 4/8 volt a mérlegük.

Szintén egybecsengenek a látottak és a számok a tekintetben, hogy mindkét csapat képes az első meccsen mutatottnál jobb játékra. Nem kockáztat sokat, aki arra fogad, hogy a pécsiek nem fognak még egyszer úgy triplázni, mint szerdán (4/27), de bízunk benne, hogy ez a 7/34-et dobó műegyetemisták esetében is így lesz. A lepattanócsatát úgy sikerült 46-43-ra megnyernünk, hogy a támadótérfélen gyűjtöttünk be hárommal több szabad labdát, ami mindenképpen bíztató, habár a 14 fehér-fekete második esély is bántóan soknak érződött. Gólpasszok tekintetében úgy maradtunk alul 20-15 arányban, hogy amíg nálunk Pintér, Molnár Tamás, Geiger és Pápai is eljutott háromig, a túloldalon a tripla-duplától egyetlen pattanóval elmaradó Balogh 11 asszisztja mellett ötöt osztott ki Molnár Mátyás. A szegedi kötődésű játékmester mellett Werner Viktor játszott nagyot, hét lepattanója mellett 7/10-es mezőnymutatóval jutott el 16 pontig – az alapszakaszban az első fordulóban a BKG-nak dobott 12 volt az egyéni csúcsa. Rajtuk kívül azonban kevés volt a jó teljesítmény, az együtt bő hat sikeres triplát átlagoló Molnár-Plézer-Djordjevics trió 1/15-öt hozott össze távolról, a szerbnek láthatóan különösen nem ízlett a Garai-legénység védekezése – más kérdés, hogy a fordulópontot jelentő találatot mégis ő vitte be. Fővárosi részről sem sorjáztak az őrült individuális statisztikák, Bordács 14-14-es dupla-duplája persze nem mutat rosszul, de reménykedünk benne, hogy minden játékosunknak lesz még ennél jobb meccse a széria során – Polgárdy Ádámról nem is beszélve, aki ezúttal csak a kispadról segíthette a társakat, de ha minden jól alakul, talán még pályára léphet a negyeddöntőben.

Csapatkapitányunk nem kertelt, amikor arról kérdeztük, mit vár a második összecsapástól. “Jó hangulatú, fizikális meccs volt az első. Ádi sérülése miatt változtatnunk kellett a taktikánkon, de alapvetően működött az elképzelésünk szerintem. Igazi szoros playoff-meccset játszottunk, a végjátékra elfáradtunk, a kulcsszituációkban hibáztunk. Sokáig vezettünk is a negyedik negyedben, szóval a győzelmi esélyünk megvolt, de a lefújás után megbeszéltük, mit kellett volna máshogy csinálni, és már mindenki a következő találkozóra fókuszált egyből. Hasonló mérkőzésre számítunk szombaton is, hazai pályán természetesen csak a győzelem elfogadható számunkra!” – szögezte le Bordács.

A hétköznapi időpont ellenére meglehetősen jó volt a hangulat a Lauberben, csapatunkat is többen elkísérték, de a közönség zöme természetesen jól hallhatóan és láthatóan a Párducok sikeréért szorított. Abban biztosan lehetünk, hogy a pécsi fanatikusok ezúttal is útra kelnek Budapest felé, de ezúttal rájuk vár oda-vissza bő 400 kilométeres út: ITTHON leszünk. Bizonyára sokan emlékeznek szimpatizánsaink közül a 2024-es finálé hazai mérkőzéseire, amikor MAFC-osok százai teremtettek olyan atmoszférát, amelyben egyszerűen csak egyféle eredmény születhetett. Bár most még “csak” a négy közé jutás, továbbra is célunk, hogy idén is elhozzuk Újbudára a döntőt, ehhez azonban már ebben a kanyarban jelentős akadályt kell sikerrel vennünk. Védjük meg a Gabányit, zúgjon a hajrá, MAFC!

Fotó: Girgász Benedek

A NB I. B: Jön a szezon első sorsdöntő bajnokija bejegyzés először MAFC-én jelent meg.

Ahogy korábbi évek beharangozóiban már említettük, a MAFC és a PVSK a két legnagyobb élvonalbeli múlttal rendelkező magyar férfi kosárlabdaklub, 71 idénnyel az immár nyolcadik éve tartó piros csoportos korszakunk ellenére továbbra is jelentős az előnyünk az élen, a vasutasoknak a tavalyi volt az 54. szezonjuk az első osztályban, a rekordbajnok Honvéd az 53., a legrégebbóta megszakítás nélkül a legmagasabb osztályban szereplő együttesnek, a Körmendnek az 50. éve az idei a legjobbak között. 2022-től 2024-ig a B-csoportban is számos nagy csatát vívtunk a pécsiekkel, voltak hatalmas győzelmeink – ki ne emlékezne például a bajnoki döntő két újbudai találkozójára, a 102-51-es kiütésre és a 95-79-es extázisra – de összességében minden szempontból a Párducok jöttek ki jobban az összecsapásokból, hiszen a 13 tétmérkőzésből 9-et megnyertek, miközben mindkét kiírásban előttünk végeztek a bajnokságban és a kupában is, ami igazán fájó, hogy egy-egy finálét is elbuktunk ellenük mindkét sorozatban. A Mecsekalja talán a legnehezebb terep klubunk számára: az utóbbi 31 évben 17 bajnokit játszottunk a fehér-feketék otthonában, amiből egyetlenegyet tudtunk megnyerni, a felek legutóbbi alapszakaszmeccsét 2024 márciusában, azt is egy kosárnyi különbséggel (85-87).

Az emlékezetes ’23/24-es évad végén ünnepelhettek, a következőben viszont nem volt sok örömük a vasutasoknak az A csoportban, hiába játszott MVP-formában (21 pont, 6,9 lepattanó, 5,7 gólpassz, 31,1 VAL) a tőlünk leigazolt Amorie Archibald. Szrecsko Szekulovics gárdája a több légióscserével tarkított reguláris szezon végén 5-21-es mérleggel még éppen megelőzte a Szedeákot, az alsóházi rájátszásban viszont csak kétszer nyert, ezzel már egy fordulóval a vége előtt biztossá vált, hogy csak retúrjegyet váltott az élvonalba. Nyáron aztán nagy átalakulás ment végbe a Vasút háza táján, a vezetőedző mellett Tóth Norbert sportigazgató, a klubhoz ezer szállal kötődő Kövecses József és Bán Gábor, valamennyi külföldi játékos és a Radó-Antóni-Németh-Frank hazai négyes is távozott. Egy mindössze 29 éves, ízig-vérig pécsi, de rátgéberes kötődésű szakember, a Cegléddel a Piros csoportban 2024-ben bronzérmet szerző Sértő Ádám kapta meg a bizalmat vezetőedzői poszton, a játékoskeretben pedig a szerződést hosszabbító Plézer-Merkl-Molnár-Harka-Ravasz-Rácz-Aradi mag jelentette az alapot. Az ifjú szakember a légióshelyet egy általa már az NKA bajnokcsapatából jól ismert, sokat látott szerb centerrel, Nemanja Djordjeviccsel töltötte be, a hazai kosarasok terén viszont egyértelműen a fiatalítás mellett tette le a voksát: hat 1999-ben vagy késővv született érkezővel lett teljes a keret. Az új igazolásokban közös volt, hogy mindannyian NB I. A-s klubtól érkeztek, igaz, csak a Szegeden 18 percet átlagoló, elsőszámú irányítónak igazolt Balogh Szilárd töltött be meghatározó szerepet csapatában az előző idényben. Werner Viktor és Czermann Máté Oroszlányból, Kertész Dávid Fehérvárról, az U21-ben remeklő, a felnőtteknél pályára sem lépő Gadácsi Dávid Sopronból, a bíztató ősz után makacs térdsérülés miatt hónapokig hiányzó, múlt vasárnap visszatérő Sitku Márton Zalaegerszegről tette át a székhelyét Pécsre. Az már az edzőmérkőzéseken is látszott, hogy kőkemény védekezés és viszonylag bő rotáció jellemzi a Sértő-tanítványokat, akikkel két héttel a bajnoki rajt előtt hiányos kerettel egylabdás edzőmeccset játszottunk a Gabányiban (84-85).

Finoman fogalmazva nem volt könnyű sorsolásuk idáig a vasutasoknak, akik ráadásul a még lábadozó Sitku mellett a felkészülés során a régóta sérült Merklre sem számíthattak az első hetekben. Átalakuló csapatként a nyitányon mindjárt az évek óta óramű pontosságú gépezetként működő BKG-val csaptak össze, Nagy Botond Ágoston ihletett formában játszott, 11 hármassal sokkolta a Lauber közönségét, ez pedig döntőnek bizonyult (87-99). Miskolcon csak 9 percen át vezetett a PVSK, de akkor, amikor igazán számít: a végén (91-95), a Vasas elleni hazain mindössze 4 percig mutatott pécsi előnyt a tábla, de nagy küzdőszellemmel és kis szerencsével újra összejött a fordítás (77-76). Múlt vasárnap, Fóton aztán egy nagy iramú találkozón megbosszulta magát aktuális ellenfelünk húsz eladott labdája, a harmadik negyedben ellépett, a hajrában már kézben tartotta a meccset a Dancsecs-Mitchell hátvédpáros vezette Fót (106-91). Ennél nehezebb első négy fordulós programot szándékosan sem lenne könnyű összeállítani, ettől függetlenül intő jel lehet a PVSK számára, hogy úgy állnak 2-2-es mérleggel, hogy negatív a pontkülönbségük, összesen nem vezettek még 40 percig és a győztes mérkőzéseiken voltak szorosabbak a végjátékok. Ettől függetlenül egy nagyon veszélyes, jelentős potenciállal bíró, garantáltan motivált és harcos riválissal találkozunk, de négy remek sikerrel a tarsolyunkban semmi okunk tartani a pécsi túrától – alapos felkészüléssel és az első perctől a Salgótarján elleni második félidőben hozott energiákkal játszva minden esélyünk megvan a győzelemre.

A baranyaiak pontjainak közel háromnegyedét a négy legjobb dobó szerezte idáig. Aligha meglepő bárkinek, hogy Nemanja Djordjevics játékával és jelenlétével is vezére a csikócsapatnak, 19,8 pontja mellé 11 lepattanót és 5 kiharcolt faultot átlagol (29 VAL), figyelemre méltó, hogy meccsenként 6,5 távolit is ráemel, az ő féken tartása mindenképpen kulcsfontosságú lesz, a felkészülési találkozón sok gondott okozott a palánkunk alatt. Molnár Mátyás neve mellett is 19,8 pont és 6,5 triplakísérlet, emellett 4,5 lepattanó és 23 VAL áll, a pécsi nevelésű hátvéd 3X3-ban is jól kamatoztatja gyorsaságát, agresszivitását. A két házi gólkirálynál idáig valamivel kevesebb labdából dolgozik, de szintén képes megszórni magát Plézer Gábor (12,3 pont, 4,3 lepattanó), Fóton ez meg is történt, húsz pontot szórt öt hármassal, amiből hármat a második negyedben emelt be. Nem véletlenül tölti bő 33 perccel a legtöbb időt a pályán Balogh Szilárd, a 2001-es születésű irányító 12 pontján felül 8 pattanót és 6,5 gólpasszt, ugyanakkor 5 eladott labdát is jegyez meccsenként (19,5 VAL). Természetesen a többiek is képesek lehetnek előlépni, de ha a négy kulcsjátékost sikerülne limitálni, már jelentősen nőnének győzelmi esélyeink.

Ellenállhatatlanul kezdte a bajnokságot Bordács Soma, múltheti 15 pontos, 25 lepattanós, 48 VAL-os szezoncsúcsával átvette a vezetést a teljesítményindex-listán 36-os átlaggal, pattanózásban pedig megerősítette első helyét, meccsenként 18,75 pattanóval áll, csak védőoldalon többet gyűjtött be, mint bárki más összesen, de az ellenfél palánkja alatt is messze ő a leghatékonyabb ilyen téren. „Örülünk a jó kezdésnek, fontos volt a csapat szempontjából, főleg így, hogy nagyon szoros az idei mezőny. Próbálunk gyors és hatékony kosárlabdát játszani. Mindenki jó formában van, motiváltak vagyunk, illetve a fiataljaink is rendre szép és hasznos játékkal mutatjak meg magukat, de az igazi erőfelmérők csak most következnek – mondta el magasemberünk. A PVSK nagy átalakuláson ment át, mióta legutóbb találkoztunk, nehéz sorsolással kezdődött a szezonjuk, ezért nem szabad azt gondolnunk, hogy könnyű lesz bárkinek is ellenük győzni, főleg a Lauberben. Ennek ellenére természetesen győztesen szeretnénk hazautazni szombaton Pécsről.”

Ahogy 13-asunk is utalt rá, bár az eddigi négy bajnokink sem volt egyszerű, a következő hetekben méginkább embert próbáló széria vár ránk: a pécsi túrát követően a jelenlegi listavezető Nyíregyházát fogadjuk, Szigetszentmiklósra utazunk, a MEAFC-cal itthon, a Vasassal idegenben ütközünk meg, novembet végén pedig visszavághatunk a Fótnak az elődöntős vereségért. Egy ilyen sorozat kezdetén nagy löketet adhatna, ha sikerülne bevenni a Laubert, ehhez mérten felszabadultan, de elszántan utazunk Pécsre.

Fotó: hunbasket.hu/Rónási Márton

A NB I. B: Pécsett kezdjük a rangadók sorát bejegyzés először MAFC-én jelent meg.