2009-es korosztályunk hál’ Istennek január eleje óta ismét teljes létszámmal dolgozik, mindenki egészséges (kopp-kopp-kopp) és a sok gyereknek bizony sok játéklehetőség dukál, ezért a szakmai stáb úgy döntött, hogy még egy csapatot indít az országos bajnokságban. 

Józsefvárosi KC – MAFC Mokos 24:72 (5 – 26, 6+1 – 14+1, 6 – 18, 6 – 13) A mérkőzést 2:0-val írták jóvá nekünk, mivel az ellenfél nem tudott elég játékost kiállítani

MAFC: Vidra 14, Pichovszky 12, Ilies 10, Kováts 8, Boros 7, Aranyi 6, Fehérdi 4, Kerényi 4, Balás 4, Hegedűs 3

Vittay-Hajnik Ambrus: Nagyon örültünk, hogy már a 4. fordulóban zöld utat kapott az újabb csapatunk, ezúton is köszönöm a szervezőknek a gyors és hatékony segítséget. Ellenfelünk sajnos nem tudott elég játékost nevezni a mérkőzésre, de nagyon sportszerűen kiálltak és 5-en végigjátszották, végighajtották a meccset, amiért köszönet és egyben gratuláció jár! Nem volt egy súlycsoportban a gárda, de mindkét együttes megtisztelte a másikat azzal, hogy sallangmentesen a legjobbját adta. Nálunk mindenki kivette a részét a sikerből és már a találkozó után rögtön megállapíthattuk, hogy bizony volt értelme még egy alakulattal nevezni, hiszen mindenki nagy kedvvel és szívvel élt a felkínált többletlehetőség.

MAFC Mokos – Budapest Csepel 57 – 47 (12 – 18, 15+4 – 11+2, 10 – 11, 16 – 5)

MAFC: Vidra 10/3, Kováts 10, Aranyi 9, PIichovszky 9, Boros 5, Kerényi 5, Hegedűs 4/3, Balás 3, Fehérdi 2, Ilies

Vittay-Hajnik Ambrus: Az első negyedben kissé beragadtunk, nehezen álltunk át a Csepel által képviselt jóval magasabb fordulatszámra és szervezettségre. Ellenfelünk gyakorlatilag csak és kizárólag egy játékosra támaszkodott (18 pontjukból mind a 18-at ő dobta) és az ő semlegesítése nehéz feladatnak bizonyult. Második ötösünk már jobban felkészült erre a játékstílusra, okosabban és agresszívabban védekeztünk, így közelebb tudtuk lopni magunkat, ráadásul a félidei büntetőzéssel még inkább csökkentettük a hátrányt. Harmadik negyedben sikerült jobban kikapcsolni az ellenfelünk kulcsjátékosát, de mi is fáradtunk és nem sikerült átfordítanunk a mérkőzés alakulását, sőt kellett egy-két nagy, váratlan egyéni villanás, hogy meccsben maradjunk. De a csapatnak a helyén volt a szíve, a pályán és azon kívül is mutatott, egységes csapatmunka az utolsó játékrészre meghozta gyümölcsét: 11 pontos hátrányból álltunk fel és fordítottuk az összecsapást a mi javunkra. Nagyon nagy élmény volt és borzasztóan örültem, hogy a csapatnak olyan játékosai villantottak fel valamit a bennük rejlő tudásból, akik korábban inkább csak kiegészítő szerephez jutottak. Újabb megerősítés, hogy ez a 3 csapatos indulás a jó út játékos-fejlesztés és kiszolgálás szempontjából.

MAFC Gabányi – Zsíros Akadémia Kőbánya/A 69 – 54 (18 – 12, 15+4 – 4+8, 17 – 10, 15 – 20)

MAFC: Atwood 11/3, Németh 10, Sopuch 8, Varjas 7, Viola 6, Lőrinczi 5, Turbucz 5/3, Ratkóczi 4, Fajszi 4, Kudich 4/3, Kristóf 3, Semegi-Nyulas 2

Vittay-Hajnik Ambrus: Ahogy a Pécs, úgy a Kőbánya ellen is nagyon szeretek meccselni, mert agresszivitásban, intenzitásban és játékfelfogásban hasonló vonalat képviselnek, mint mi. Nem tagadom, fűtött minket a visszavágás vágya is, hiszen ők vették el a veretlenségünket még decemberben. Megfelelő koncentrációval és energiával kezdtünk, ráadásul szépen járt a labda és ennek köszönhetően a külső dobásaink is ültek. Védőoldalon is jó felfogásban dolgoztunk, de a labdás 1-1 védekezésünk egyelőre nem elég hatékony, könnyen bontanak még a jónak titulált védőinken is. Illetve a faultok elhasználása sem sikerült, úgy kaptunk 8 pontot, hogy 0 csapatfaultunk volt. Mindezek ellenére a lepattanózásunk kiváló tartást adott nekünk, és az indításunk is nagyot fejlődött, úgy tűnik lassan eljutunk arra a pontra, hogy szokássá tudjuk alakítani ezt a játékelemet, ami szuper jó lenne! Második ötösünk jobb védekezést és ugyanolyan magas színvonalú lepattanózást és indítást hozott a meccsbe, így a félidőre fordulva kényelmes előnyre tettünk szert. A félidei büntetőzésünk viszont gyenge volt, a múlt hétvégi kaposvári meccsel ellentétben most mi „engedtük vissza” az ellenfelünket a meccsbe ezzel a dobóteljesítménnyel. Félidőben kis fejmosás is volt, hiszen az előny tudatában engedtünk a játék iránti alázatból, ami sosem vezet jó irányba. Talán ennek is köszönhető, hogy a nagyszünet után tudtunk újítani és a mindig célkeresztben lévő fejlődés most egy meccsen belül is megmutatkozott, ügyesen léptek előre a srácok a megbeszélt játékelemekben. Nem úgy a záró ötös, amely fejben és fizikálisan is lazított az addig mutatotthoz képest, ezzel pedig ellenfelünk – jó csapat lévén – azonnal élt és tranzíciós játékokkal, valamint 1-1-ek következtében szép lebontásokkal majdnem annyi pontot szerzett, mint az előző 3 negyedben összesen. Viszont szuper visszaigazolás volt, hogy a lepattanózás mennyire fontos kategória is a kosárlabdában, ugyanis az, hogy a második félidőben magabiztosan tartottuk az előnyünket, leginkább a pazar támadólepattanózásunknak volt köszönhető!  Az egyéni és csapat védekezésünkre viszont még sok-sok munka vár.

Budapesti Honvéd/A – MAFC Gabányi 46 – 65 (7 – 11, 13+5 – 18+4, 7 – 16, 14 – 16)

MAFC: Varjas 15, Viola 9/3, Turbucz 9, Kudich 7, Kristóf 5, Németh 5, Fajszi 5, Sopuch 4, Ratkóczi 2, Atwood 2, Lőrinczi 2, Semegi-Nyulas

Vittay-Hajnik Ambrus: Szintén egy revans lehetőség állt előttünk, hiszen múlt hétvégén a 6 Város Tornáján egylabdás meccsen maradtunk alul a Honvéd ellen, igaz az egy szélesebb merítésből kiválasztott csapat volt. Második meccs lévén kissé fáradtabbak voltunk, nehezebben értünk vissza a láthatóan szintén sok indítást erőltető riválisunk ellen. Jelen állapotban azért jóval komplettebb csapat vagyunk, így az egyéni párharcokból, ha küszködve is, de többségében mi kovácsoltunk előnyt. Ami új, eddig kevesebbet látott színt vitt a játékunkba, azok a passz utáni céltudatos és hatékony befutások voltak, amelyeket ráadásul tudatosan is kerestünk és rendre jól meg is passzoltunk. Indításunk továbbra is az előző meccsen „megszokott” színvonalat hozta, így végre egy mérkőzés után elmondhatjuk, hogy a passzok által dominált akciókból volt több a részünkről. Ez hatalmas előrelépés és igen nagy öröm a szakmai stáb számára! A büntetőzést sajnos megint elvesztettük, de a fokozatosan kiépített előny és ezzel együtt a győzelem nem forgott veszélyben. Várjuk, hogy a találkozó után leegyeztetett edzőmeccsen majd újra a „nagy-Honvéd” ellen is bizonyíthassunk!

Budafoki Bikák – MAFC Heisler 59 – 56 (19 – 23, 14+4 – 10+3, 13 – 12, 9 – 8)

MAFC: Atwood 23/3, Sopuch 8, Horváth D. 6, Kudich 5, Fajszi 3, Wendl 3, Séra 2, Lőrinczi 2, Gincsai-Kali 2, Varga 1, Kováts 1, Horváth L.

Vittay-Hajnik Ambrus: Gratulálok a Budafoknak a győzelemhez! Huh, ez aztán szuper kis mérkőzés volt! A jól ismert budafoki fiúk ellen léptünk pályára, akik közvetlen előttünk fektették két vállra az óbudaiakat. Szerettük volna meglovagolni, hogy mi pihentebbek vagyunk és szigorú letámadással és gyors kosárlabdát bemutatva ez sikerült is az első negyedben. Ellenfelünk „vette a lapot” és innentől kezdve a lefújásig hihetetlen nagy küzdelem dúlt a pályán, amelyből szerintem mindkét alakulat rengeteget profitálhatott. Igyekeztünk itt is sok passzal játszani, ami szuper felfogás, de sajnos sok esetben a társak, valamint a védők helyezkedését még rosszul olvastuk, ezáltal eladott labda lett az akcióból. Ettől függetlenül érzésem szerint a mi szánk íze szerint alakult a találkozó, de a második félidőben az érzetre jó vállalásaink sem tudtak utat találni a gyűrűbe. Az utolsó pillanatig nyílt volt a derbi, amely remek lehetőséget biztosított mindkét együttes játékosai számára, hogy éles helyzetben, nyomás alatt kosárlabdázzanak. Végül mi húztuk a rövidebbet, de egy rossz szavunk se lehet a játékosokra!

MAFC Heisler – Óbudai Kaszások/A 50 – 42 (8 – 8, 14+4 – 16+3, 10 – 6, 14 – 9)

MAFC: Lőrinczi 10, Fajszi 9, Atwood 9, Horváth D. 8, Sopuch 5, Wendl 4, Kudich 2, Horváth L. 2, Séra 1, Gincsai-Kali, Varga, Kováts

Vittay-Hajnik Ambrus: Érzelmileg és fizikálisan rengeteget kivett belőlünk az előző meccs, ráadásul többeknek ez már  a 4. mérkőzése volt aznap, így komoly erőpróba volt számunkra a Kaszások elleni találkozó. Hamar világossá vált, hogy ez így egy legalább olyan nyílt sisakos, hosszadalmas küzdelem lesz, mint az előtte lévő találkozónk, hiszen az Óbuda is rendkívül motiváltan, nagy elánnal játszott ellenünk. Egy kulcsjátékosuk sokszor borsot tört az orrunk alá, de ezt még idejében tudtuk limitálni azzal, hogy cserélgettük rajta a védőinket. Mindkét oldalon rengeteg volt az alaptechnikai hiba, úgy tűnik sok játékosunk van, akik fáradtan már nem annyira tudják hozni a pontos kivitelezését egy-egy labdaátvételnek, alapállásnak, sarkazásnak vagy megindulásnak. De, azt hiszem, ez a meccs már nem is a szép, minőségi kosárlabdáról szólt, hanem inkább egyfajta túlélés és a másik „erőből” lenyomása volt a tét. Ezzel sincsen semmi baj, az ilyen mérkőzésekből is rengeteget lehet tanulni. Az utolsó negyedre fordulva talán mi tudtunk még előhívni egy utolsó adag energiafröccsöt és szépen lassacskán, pontról-pontra haladva végül le tudtuk szakítani az igazán nemesen küzdő ellenfelünket. Ezért pedig dicséret illeti a srácokat!

Összegzés: Igazán tömény, de rendkívül hasznos hétvégén vagyunk túl, ami után több mindennek is örülhettünk. Egyrészt a 3 csapatos koncepció azonnal beváltotta a hozzáfűzött reményeket, játékosfejlesztés szempontjából ez számunkra és a játékosainknak is a lehető legjobb, hiszen elegendő játékperc és egészségesen megosztott szerepek szerint gyakorolhatott mindenki! Másrészt a fő feladatunknak januárra és ezáltal erre a fordulóra azt tűztük ki, hogy építsük vissza a karakterünket – amely egy kicsit megsínylette a decemberben végzett kisebb lét- és edzésszámos munkát. Úgy gondolom, hogy ez maximálisan sikerült, hiszen mindhárom brigád került legalább egyszer, de inkább többször olyan helyzetbe a hétvégén, ahol csak a megalkuvást nem tűrő küzdőszellem és harciasság lendíthetett át minket a holtponton. Ebből a szempontból mindenki jelesre vizsgázott, büszkék vagyunk rájuk! A munka viszont nem áll meg, gyerünk előre a további fejlődésért!

 Hajrá MAFC!