U12-es csapatunk szombaton a 6 Város tornáján szerepelt a Honvédon, míg vasárnap a Basketboyz Superchallenge-n a Camugoban.

Gyermek csapatunk nagyon erős hétvégét tudhat maga mögött, ugyanis úgy hozta a sors, hogy két nap alatt két rangos tornán is részt vehetett. Szombaton a 6 Város Tornája elnevezésű versenysorozat II. fordulóját rendezték a Budapesti Honvéd pályáján, míg vasárnap az újonnan életre hívott U12-es Basketboyz Superchallenge várt a fiúkra a szintén fővárosi Camugo Sportlabban. Mindkét versenysorozat rangját az adja, hogy a résztvevők között csupa kiváló együttes, az ország legjobb csapatai találhatóak és ezeknek a nívós viadaloknak természetesen a MAFC-os fiúk is kihagyhatatlan tagjai.

6 Város Tornája – 2. forduló

MAFC – Budapesti Honvéd SE 41 – 44 (12 – 10, 11 – 12, 9 – 12, 9 – 10)

MAFC: Atwood 4, Oláh-Viniczai, Horváth D. 2, Ratkóczi 1, Viola 7, Wendl, Lőrinczi 2, Németh 2, Kristóf 10, Varjas 6, Semegi-Nyulas 4, Varga 3

Vittay-Hajnik Ambrus: Gratulálok a Honvédnak! A 6 város tornájából már a 2. fordulót rendezték szombaton, de számunkra ez volt a nyitány, ugyanis a novemberi kört le kellett mondanunk a vírushelyzet miatt. Egy szimpatikus játékot játszó, küzdős Honvéddal találkoztunk és a mérkőzés gyakorlatilag egy folyamatos húzd meg-ereszd meg játék volt, egyik csapat sem tudott elszakadni a másiktól. Látszott rajtunk a sok kihagyás és a hosszú idő utáni első tétmeccs” görcsössége, amit sajnos szinte mindenki egyénileg akart feloldani, így nagyon egysíkú, 1-1 központú volt a játékunk. A védekezésünk alapvetően harapott vagy inkább harapni akart, de a második félidőben rendre belehibáztunk a különböző védőlábmunkák megfelelő kiválasztásába és így rengeteg felesleges faultot ütöttünk be és ez frusztrálttá tett minket. Indításunk passzokkal felépítve gyakorlatilag nem létezett, az edzésen gyakoroltakból keveset láttunk vissza, ehhez jött még, hogy a közeli kísérleteinket nagyon kis százalékkal értékesítettük a szokatlanul kemény palánkra, gyűrűre. Mindettől függetlenül a az utolsó percekben még nyitottunk egy nagy hajrát, sőt a hosszabbításért volt egy gyönyörű átmenet támadásunk szép labdajáratással és egy kiváló ütemű kintivel, de az sajnos kiperdült, így maradt a gratuláció a remek benyomást keltő riválisunk felé. 

Kaposvári SI Delfinek – MAFC 56 – 42 (11 – 10, 22 – 14, 9 – 4, 14 – 14)

MAFC: Atwood, Oláh-Viniczai, Horváth D., Ratkóczi, Viola 8/3, Wendl 2, Lőrinczi 3, Németh 4, Kristóf 10, Varjas 5/3, Turbucz 4, Sopuch 2, Varga 4

Vittay-Hajnik Ambrus: Gratulálok a Kaposvárnak! Ellenfelünket már jóval megelőzte a “hírneve”, más csapatok elmondásából tudtuk, hogy nagyon erős gárdáról van szó, korosztályukban még veretlenek. Mi sem jobb motiváció, mint egy ilyen kaliberű riválissal összemérni az erőnket?! Az első meccs után csak és kizárólag a fejlődést céloztuk meg, hogy bármi áron, de az edzésen gyakorolt elemekből hozzunk jobb produkciót, mint a reggeli mérkőzésen. A Fiúk ezt a feladatot nagyon komolyan vették és gyakorlatilag az első pillanattól kezdve kifejezetten szépen, tudatosan játszottak. Jóval jobban járt a labda, bátran lőttük fel a labdát a megnövekedett számú indításaink során és remek felállt elleni játékokat mutattunk be. Ellenfelünk viszont igazolta” a nevét és ők is magas szintű játékkal rukkoltak elő, nehéz volt tartani a lépést a tempójukkal. A második negyedben erős fizikális hátrányba kerültünk és ennek (is) következtében a lepattanózásunk nagyon gyengére sikeredett, a kaposváriak sorra dobták a kosarakat létszámfölények és második esélyek után. Félidőben átbeszéltük ezt a kérdéskört és a meccs második részében már itt is tudtunk javulást mutatni. Támadásban viszont hiába a szép játékok, a labdát alig-alig tudtuk begyötörni a gyűrűbe, így nem tudtuk ledolgozni a korábban beszedett nagy hátrányt. Ettől függetlenül az utolsó pillanatig küzdöttünk, a meccs előrehaladtával egyre jobban játszottunk és így emelt fővel jöhettünk le a pályáról. Valóban kiváló csapat a Kaposvár, de mi is meg tudtuk villantani, hogy megfelelő védekezés és lepattanózás esetén ez a párharc azért nem az előre leírt kategória lesz a jövőben…

BasketBoyz Superchallenge – U12 1. forduló

MAFC – Rátgéber Akadémia Pécs 61 – 55 (12 – 9, 12+6 – 13+7, 12 – 19, 19 – 7)

MAFC: Atwood 2, Oláh-Viniczai 6, Fajszi 2, Ratkóczi 1, Viola 5, Séra, Kudich 1, Németh 14, Kristóf 8, Varjas 15/3, Lőrinczi 2, Sopuch 3, Semegi-Nyulas 2, Turbucz

Vittay-Hajnik Ambrus: Vasárnap egy másik helyszín és egy másik verseny várt minket, a megint csak nagyon erős mezőnyt (Kaposvár, Pécs, Sopron, MAFC) felvonultató BasketBoyz Superchallenge. Mi játszottuk az első elődöntőt”, ahol a már ismerős pécsiekkel küzdhettünk meg. Múltkor is leírtam, de most is megerősítem: remek ellenfelek a mecsekaljaiak, az asszertivitásuk és agresszivitásuk példaértékű, így ismét egy nagyszerű találkozóra volt kilátás. Fej-fej mellett haladtunk az első félidőben és bár a mi egyik vesszőparipánk is az agresszív, nagyon küzdős játék, mégis azt kellett tapasztalnunk, hogy a pécsiek ezt sok esetben még túl is szárnyalták, fel kellett kötni a gatyánkat! Hála Istennek ilyen esetben nem kell félteni a Fiúkat, mi is fokozatot váltottunk és az így kialakult mezőnyharcot szerintem kívülről is élmény volt nézni. Gondot okozott számunkra az erős passzsáv védés valamint a lepattanózás és ezek a problémák harmadik negyedben kicsúcsosodtak, így a mérkőzés képéhez viszonyítva már tekintélyes előnyt szerzett a Pécs. A 11 pontos hátrány beindította a vészjelzőket”, a védekezésünk minden eddiginél (és itt most az egész szezont értem) magasabb szintre emelkedett, sorra szereztük a labdákat és ezzel sikerült elbizonytalanítanunk a riválisunkat. Apránként jöttünk közelebb, de minden egyes pozitív dolog csak emelte az intenzitásunkat a pályán és azon kívül egyaránt, így megteremtettük az esélyt a fordításra. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a játékvezetői felfogás ebben a periódusban abszolút nekünk kedvezett, de azt gondolom, hogy amikor ennyire együtt van egy csapat, akkor ezek a körülmények és a szerencse faktor is jó eséllyel ide billen. Eszméletlen negyedik negyedes fordítás volt, de ami a legszebb, hogy nagybetűs csapatmunka során sikerült ezt megvalósítani! Persze a lepattanózást (31 engedélyezett támadó) és a büntetőzést (18/40) nem tesszük ki az ablakba, de a kikényszerített 45 (!) eladott labda (ebből 16 a sorsdöntő 4. negyedben) tekintélyt parancsoló. A pécsiek előtt újfent le a kalappal, ők is hatalmasat játszottak, alig várjuk már a következő csörtét!

MAFC – Kaposvári SI Delfinek 67 – 60 (15 – 13, 10+8 – 26+2, 20 – 5, 14 – 14) 

MAFC: Atwood 11, Oláh-Viniczai 2, Fajszi 5, Ratkóczi 1, Viola 9/6, Séra 3, Kudich 1, Németh 4, Kristóf 5, Varjas 10, Lőrinczi 1, Sopuch 11, Semegi-Nyulas, Turbucz 4

Vittay-Hajnik Ambrus: Az elődöntő után átmentünk a Gabányiba ott tölteni a mérkőzések közti közel 4 órás szünetet, hogy mégse legyünk a kelletténél többet egy légtérben sok-sok más emberrel. Így kiváló alkalmunk nyílt egy közös ebédre, játékra, valamint egy kis videózásra. Mivel tudtuk, hogy sikeres elődöntő esetén valószínűleg újra a kaposváriak várnak ránk a fináléban, így adta magát, hogy a tegnap ellenük vívott találkozóból vágjam az anyagot”. Felkészülten és lelkesen érkeztünk vissza a csarnokba és egymást tüzelve sikerült most a mérkőzés kezdetére üzemi hőfokra” melegednünk. Ez volt a negyedik mérkőzésünk a hétvégén és mondhatom, hogy megvalósult az álom”, azaz a Fiúknak sikerült még egy szintet emelniük a játékukon és ezáltal már a találkozó első negyedében elmondhattuk, hogy bizony meccsről meccsre jobb teljesítményt nyújtunk. Hatalmas tempót diktáltunk, 1-1 védésünkön és a lepattanózásunkon kategóriákat szigorítottunk és úgy alakult minden, ahogy elterveztük. A Kaposvárt sem kellett persze félteni, a második játékrészben át tudták venni az irányítást és kicsit kísértett így az előző napi fölényük. De a kialakult különbség ellenére is éreztük, hogy folyamatosan fáradnak és ha tudjuk tartani az intenzitást, akkor idővel átfordulhat a mérkőzés. Ez a folyamat már a félidőben elindult, ahol a büntetőzésünknek hála 6 pontot is faragtunk a differenciából (hozzá kell tenni, hogy mi kihasználtuk a lehetőségeket és 14 játékossal játszottunk a 10 ellenében), ami új erőt adott a kissé elcsüggedt szíveknek. Ez az erő berobbant” a 3. negyedben, sikerült megidéznünk a délelőtti 4. negyedet és ahogy apadt a különbség, úgy növekedett az önbizalmunk is. A kispad minden apró megmozdulást elsöprő hangorkánnal jutalmazott és a sűrűn rotált csapatunkból minden egyes játékos oroszlánként harcolva ugrott be a pályára és ami még ritkább: egytől egyik mindenki a legjobb tudását hozta és érdemben hozzá tudott rakni a csapat teljesítményéhez. Nem lehetett így más a vége, mint a győzelem, amivel együtt járt, hogy kvalifikáltuk magunkat a tavaszi döntőre” és egyúttal jeleztük mindenkinek, hogy a MAFC-cal ebben a korosztályban (is) komolyan kell számolni! Természetesen itt rögtön hozzá is kell tenni, hogy a Kaposvár sérülések miatt két meghatározó játékosa hiányában játszotta le a hétvégét  és a fizikális és mentális fáradtság tetten érhető volt rajtuk. Jár nekik az elismerés, hiszen borzasztóan jó és jól képzett alakulatuk van, akik ellen pályára lépni őrületesen nagy kihívás! Köszönjük nekik a sportszerű tapsvihart, amelyet az eredményhirdetésnél kaptunk tőlük! A pécsiekhez hasonlóan ellenük is alig várom már az újab rangadót!

Végeredmény:

I. helyezett: MAFC Akadémia

II. helyezett: Kaposvári SI Delfinek

III. helyezett: Rátgéber Akadémia Pécs

IV. helyezett: Soproni Sportiskola KA

MAFC – os egyéni díjak:

Csapat legjobbja: Atwood Zalán William

All-Star csapat tagjai: Németh Donát, Varjas Áron

MVP: Kristóf Dominik

Összegzés: Szívből gratulálok a Csapatnak, egészen elképesztő számomra, hogy mit hoztak ki magukból a hétvége során! A folyamatos fejlődést már említettem, de a hármas célrendszerünk másik két szegmensében is óriási előrelépések történtek. Egyrészt az amúgy is erős közösségünk újabb tartógerendákat” kapott nem is a sikerek, hanem inkább a pályán és azon kívüli együttélés következtében, másrészt a karakterek nevelésében és előrelépésében is nagyot ugrottunk a szombat reggelhez képest. Egyre több játékos vállalt fel komoly és vagány szerepet, ami végtére is abban csúcsosodott ki, hogy az utolsó mérkőzés második félidejében már minden pályára lépő Fiú tudott klasszis, döntő akciókat bemutatni. Külön szeretnék gratulálni Szilvinek és Bencének, akik nagyon felkészülten, hatalmas energiával és odaadással vezényelték le ezt a hétvégét, nagyon szerencsés ez a csapat, hogy ilyen edzői vannak a személyükben! Végül, de nem utolsó sorban nagyon örülök, hogy a Fiúk talán első ízben és rögtön kétszer is megtapasztalhatták ezt a “flow-élményt”, remélem a jövőben még sokszor elő tudják majd hozni magukból és egymásból ugyanezeket az energiákat, érzelmeket, hiszen talán ez a legjobb dolog, ami egy csapattal történhet! Hajrá MAFC!