Négy hónapja született meg kislánya, Adél, de már időnként felbukkan a pálya mellett Akadémiánk edzője, Horváth Szilvia. Mesélt nekünk az otthon töltött időszakról, visszatérési terveiről, és arról is, miként maradt végig naprakész a gyerekcsapatnál történtekkel kapcsolatban

  • Az anyává válás elég nagy változás minden nő életében. Te hogyan élted meg ezt?
  • Nyilván az első időszak nagyon furcsa volt nekem is, hiszen tényleg az utolsó pillanatig aktívan dolgoztam. Tanítottam az online oktatás keretein belül, és az eredetileg kiírt szülési időpontban, február 9-én még meccseltem. Adél végül február 15-én született. A váltás éles volt, és rám is rám szakadt a felelősség, hogy „életben kell tartanom” egy pici életet, a kezdeti bizonytalanságok szerintem mindenkinél előjönnek. Az volt a szerencsém, hogy a kórházban sokat segítettek, a szobatársam ráadásul egy védőnő volt, így rengeteg hasznos és jó tanáccsal érkeztem haza. Nagyjából 5-6 hét kellett, hogy belerázódjunk az új életformába, és addigra azért valami kis ritmusa is kialakult a mindennapoknak.
  • Az első, otthon töltött hónapok, ráadásul egybe estek a Covid harmadik hullámával. Ez mennyire nehezítette a mindennapjaitokat?
  • Mivel Adél februári baba, az idő zordsága miatt az első hetekben eleve be voltunk zárva, még sétálni sem tudtunk elmenni. Éles váltás volt, hogy a megszokott rohanós életformából a teljes otthonlétbe csöppentem, még boltba is csak ritkán jutottam el. A Covid ezt annyiban tetézte, hogy csak a legszűkebb család jött az első időkben látogatni, pár hét után aztán a legközelebbi barátaink is jöttek, persze a megfelelő óvintézkedések mellett. Ahogy sűrűsödtek a séták és a családi-baráti látogatások, úgy azért egyre könnyebb lett.
  • Az utolsó pillanatig ott voltál a gyerekcsapat stábjában. Adél születése után követted a csapat életét?
  • Igen, gyakorlatilag folyamatosan tudtam róla, hogy mi a helyzet a 2009-es csapatnál. Van egy zárt Facebook csoportunk, ahol edzőtársaim, (Vittay-Hajnik) Ambrus, (Pfandler) Bence és (Csányi) Kristóf folyamatosan megosztották a csapat életéről szóló híreket, eredményeket, így végig naprakész voltam.  Olyan is előfordult, hogy négyen Zoom meeting keretében beszéltük meg a csapat körüli dolgokat.  A Covid helyzet pozitívuma volt, hogy képernyőre kerültek ennek a nagyon fiatal korosztálynak a mérkőzései is, így amikor időm engedte, tudtam nézni a srácok meccseit. Mindezeknek köszönhetően nem éreztem azt, hogy nagyon kiszakadtam volna a körforgásból.
  • ­A múlt héten már a Gabányi Sportcsarnokban is össze lehetett veled futni, ez azt jelenti, hogy közeleg a visszatérésed pillanata?
  • Igazából ez részben már megtörtént, nagyjából másfél hónapja hetente kétszer, szerdán és pénteken lemegyek edzésre. Eleinte csak megfigyelőként voltam ott, de egy ideje már edzésrészeket is tartottam. A férjem a kezdetektől fogva tudatosan alakította úgy a munkahelyi elfoglaltságait, hogy én visszatérhessek az edzősködéshez. Szerencsére közel lakunk a Gabányihoz, csupán pár perc sétára, így könnyen haza is tudok menni, ha gond van, de Adél remek kislány, az apukájával is szuperül megvannak ilyenkor. 
  • Van már esetleg terv a jövő évadra?
  • Adél születése előtt úgy váltunk el az akadémia vezetésével, hogy ha készen állok a visszatérésre, akkor egyeztetünk erről. A népes 2008-2009-es korosztály stábja már formálódik, az én nevem is szóba került – meglátjuk, Adél mit szól majd az én ambícióimhoz. Nyilván az ő érdeke az első, de örülnék, ha azért a pálya mellé is visszatérhetnék hamarosan.