Serdülő csapataink megújult rendszerben, bő stábbal és rengeteg programmal vágtak neki az idei szezonnak. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy a vezetőedzőjüket, Vittay-Hajnik Ambrust csak most sikerült elérni egy interjúra…


Kezdjük az elején! Mesélj az idei csapatról, mi volt az induló koncepció, eddig hogy halad a munkátok?
A 2009-esekkel már az elmúlt szezonban is egy olyan szisztémát próbáltunk bevezetni, amelyben a korábbi évekhez képest jóval nagyobb szerepet kapnak a kiscsoportos ( konkrétan akár egyéni) képzések, de a 2008-asokkal való összeállás után, a nyár eleji tábortól kezdve, ezt teljesen új szintre emeltük. A napközis táborokban minden délelőtti edzést erre szántunk, ami úgy nézett ki, hogy az adott csapat átlagosan megjelent 14-16 főjét eleve két részre bontottuk, a fele a konditeremben dolgozott Marcival, míg a másik fele érkezett a pályára. A pályás brigádra optimális esetben az összes “labdás edző” (Szilvi, Ádám, Bence, Kristóf, én) várt, de legrosszabb esetben is legalább hárman jelen tudtunk lenni. Könnyen kiszámolható, hogy így egy edző többségében 2, maximum 3 emberrel foglalkozott 50-60 percen keresztül, de hál’ Istennek sok esetben megvalósult a totális egyéni képzés is (azaz 1 edző 1 játékossal). Így nyilván rettentő hatékonyan tudtunk dolgozni, hiszen teljesen az adott játékosra lehetett szabni a programot, folyamatos volt a visszacsatolás, sokkal nagyobb az ismétlésszám és az intenzitás is, a gyerekekre pedig a csapatedzésekhez képest jóval nagyobb, rengetegszer osztatlan figyelem irányult! Ráadásul a visszajelzések alapján a srácok és az edzők is kiemelten élvezték ezeket a foglalkozásokat. 

Ez nagyon jól hangzik. Viszont nem megy a csapatjáték kárára?
Egyáltalán nem! Természetesen a kosárlabda csapatsport, így a csapatedzésekre is nagy-nagy szükségünk van, így júniusban és augusztusban a délutáni foglalkozásokat mindig azoknak szenteltük. A nagy edzői létszám azért itt is megmutatkozik, közösen igen jó iramba tudjuk “belehajszolni” a srácokat. Mivel ezt a rendszert az első pillanattól kezdve és azóta töretlenül óriási sikernek ítéljük meg, ezért az évközi munka során is tartani fogjuk, azaz mindkét gárdánk 5 edzéséből kettőt a kiscsoportos képzés köré építünk fel. Ezek általában 45 perc erősítést, 45 perc kiscsoportos technikai képzést és 30 perc termi atlétikát foglalnak magukba.

Ha jól tudom, a kosárlabda mellett jó pár kiegészítő foglalkozást is tartotok a fiúknak.
Így van! A labdás és kondi edzéseken kívül folyamatosan fut egy mobilizációs és egy koordinációs programunk, valamint “elméleti” képzést is (elsősorban videó alapján, de sok más eszközzel is) kapnak a fiúk. Idén a csapatvideózások mellett szeretném bevezetni (sőt, akár túlsúlyba is tenni) az egyéni videózásokat, azaz olyan snitteket és elemzéseket készítünk majd, amelyek csak egy adott játékosról szólnak. Emellett még az augusztusi időszak folyamán bekapcsolódott a munkánkba egy gyógytornász és egy sportteljesítmény diagnosztikával foglalkozó szakember is. Mindkét területen alapos felmérésekkel kezdünk, amelynek eredményei rengeteget segítenek az edzések megfelelő differenciálásában. 

Mi a helyzet a versenyeztetéssel? Egyre több versenysorozatban találkozni a nevetekkel.
Igen, versenyeztetés terén is komoly év elé nézünk. Az országos bajnokságok mellett az “A” csapatunk indulni fog az EYBL (European Youth Basketball League) nemzetközi versenysorozatban, valamint a U13-ban és U14-ben is neveztünk a Basketboyz Superchallenge-re, amely a kiírás szerint szintén tartogat nemzetközi fordulókat. Ebből le is ment már két kör, ahol a másodikra biztos, ami biztos két csapattal is neveztünk, elsősorban azért, hogy régiós partnereinkkel, azaz a Budafokkal, a Herceghalmi SE-vel valamint a BSC-vel karöltve biztosítsunk még több lehetőséget a négy klub kötelékébe tartozó játékosoknak. Ezeknek a szervezeteknek ezúton is köszönjük a bizalmat és nyitottságot a közös munkára. Mindezek mellett ott lesznek még a Budapest-bajnokságok, különböző tornák, edzőmeccsek, és a sor itt nem ér véget. Biztos vagyok benne, hogy minden szembejövő érdemi ellenfél lehetőséget fog adni a fejlődésre, ezért meg is ragadjuk az összes alkalmat, külön figyelemmel és vággyal, hogy minél több külföldi csapattal találkozzunk a szezon során.

Ez a rengeteg program biztos összehozza majd a csapatot a pályán és azon kívül is.
Én is reménykedem ebben, de itt is maximalista a hozzáállásunk: a sok-sok kosárlabda központú program mellett végig igyekezni fogunk teret és időt adni a legalább ennyire fontos csapatépítő programoknak! Csak a mostani alapozás során volt már mozizás, filmezés, quiz est, számháború, társasjáték-party, bográcsozás, buli, Olimpia, interaktív múzeum látogatás, sőt még egy csapatépítő foglalkozás-sorozatot is elkezdtünk egy hivatásos coach vezetésével. Idővel persze az az igazi, ha ilyen programok önjáróan is keletkeznek a csapaton belül, remélem lesz az év során minél több saját szervezésű szülinapi és egyéb party, közösségi program.

Akárhogy is nézem, ez igen tekintélyes program, mennyiség és minőség szempontjából is. Te hogy látod ezt? Nem sok ez a gyerekeknek?
A kiemelt akadémiák korszakában infrastruktúrában sajnos mindig lépéshátrányban leszünk néhány egyesülettel szemben, de talán minden nagyképűség nélkül mondhatom, hogy humán-erőforrás – gondolok itt a csapattal illetve játékosokkal foglalkozó edzők, szakemberek mennyiségére és minőségére – , szakmai felkészültség, versenyeztetés, valamint a munkába belerakott energia és idő tekintetében az ország legszűkebb elitjébe tartozunk majd a fiúkkal. Mindezekkel együtt továbbra is hisszük és valljuk, hogy a fiúk diáksportolók és a hangsúly a diákon van. Minden továbbtanulási, felvételi és ehhez kapcsolódó szándékot támogatunk, legyen szó ajánlásról, lobbizásról vagy éppen egy-egy edzés elhagyásáról, csupán annyit kérünk “cserébe”, hogy a gyerekek MINDEN tőlük telhetőt tegyenek meg, hogy ez minél kevesebbet zavarja a mi munkánkat. Meg vagyok róla győződve, hogy az élsport és a tanulmányok nagyon sokáig igenis összeegyeztethetőek, értelemszerűen bizonyos áldozatok árán, de ez mindennel így van.


Végül, de nem utolsó sorban: hogy is álltok most? Mi ment le eddig a szezonból és mi az eddigi tapasztalat a csapatokról?
Az U14/A csapatunkkal épp a második selejtező körre készülünk, amit most hétvégén, hazai rendezés keretében vívhatjuk meg. Az elsőben sajnos lecsúsztunk a felsőházról. Emellett már két nemzetközi Basketboyz-EYBL tornán is részt vettünk, ez a hét (!), különleges környezetben megvívott mérkőzés remekül szolgálta a fejlődésünket. Játszottunk már edzőmeccset Budapesten, Székesfehérváron, sőt ma épp Kecskemétre utazunk ugyanebből a célból, szóval nem panaszkodhatok, az októberi alapszakaszra ráfordulva már lesz bennünk közel húsz mérkőzés. A 2008-as csapatunkat sajnos tavaly rengetegszer sújtotta a Covid-helyzet, így az évadban összesen 13 összecsapásuk volt. Fontos feladatunk, hogy egy remélhetőleg szerencsésebb évben ezt a lemaradást eltüntessük és azt hiszem, ez eddig igen jól megy. Csapatsikerekből sajnos eddig inkább kevesebb, mint több részünk volt, de a fejlődés kézzel fogható és utánpótlásban ez kell legyen a mérvadó szempont! Minden megmérettetés csak eszköz ennek az elérésére. 

U14/B csapatunknak még nem kezdődött el a hivatalos bajnokság, de edzőmeccsekkel itt is igyekszünk megfelelő módon felkészülni a szezonra. Budafok, Székesfehérvár oda-vissza, Kecskemét, Újpest, Óbuda, BEAC, csak hogy néhányat említsek. Próbálunk “széles” palettával dolgozni és már alig várjuk, hogy valamelyik bajnokságunk elrajtoljon. A 2009-es generációnkat hál’Istennek külön is tudjuk versenyeztetni, már túl vagyunk három Basketboyz tornán, ahol a másodikon már a korábban említett közös csapattal is tudtunk indulni. Egy tornát most megnyertünk a hétvégén, míg kétszer finalisták voltunk. 

Szóval haladunk lépésről-lépésre és igyekszünk idén is rekordot dönteni mérkőzésszám tekintetében. Az igen nagy teret nyert egyéni képzésünk és fejlesztésünk mellett szükségünk van a rengeteg mérkőzésre, ugyanis azt az atmoszférát nem lehet máshogy pótolni és fontos rendszeresen monitoroznunk, hogy a megtanult, elsősorban technikai elemeket mennyire tudják a fiúk végrehajtani erős nyomás alatt és nagy intenzitás mellett. Meglátjuk, hogy ez a felfogás mennyire függ össze majd a csapatsikerekkel, de én erősen hiszek benne, hogy ez a program szolgálja a legjobban a ránk bízott gyerekek fejlődését (sport)emberként, játékosként és csapatként egyaránt.

Köszönöm az interjút, sok sikert Nektek hétvégén a Menyecske Arénában! Hajrá MAFC!