Az őszi sűrű serdülő menetrendben négy játékosunk a válogatott előszobájának számító Négy Régió Tornáján képviselte egyesületünk színeit. Ebből az apropóból beszélgettünk a srácokkal kosaras éveik kezdetéről, arról, hogy miért is szeretik ezt a sportágat, kik a példaképeik, mik a céljaik, végül a régiós megmérettetés mellett a karácsonyról is szó esett.
Németh Donát (Doni)
„A testvérem kezdett először kosárlabdázni, az ő edzője hívott le, hogy menjek én is játszani. Megtetszett, így maradtam, és azóta sok örömet és barátokat köszönhetek a kosárnak.
Egyszer voltam Barcelonában egy meccsen, és Hanga Ádám aláírt nekem egy labdát. Ő és Stephen Curry a példaképem. Az iskolában is a MAFC volt ott egyesületként, így onnan kerültem ide, a „nagy MAFC-hoz” játszani. Szeretem ezt az egyesületet, jó barátaim vannak a csapatban és az edzők is nagyon kedvesek. Idén szeretnénk megnyerni a 2009-es korosztállyal a serdülő országos bajnokságot, én pedig szeretnék bekerülni a válogatott szűk, 16-os keretébe. Ehhez sok koncentráció, munka és odafigyelés kell. Hosszú távon ebből szeretnék megélni, esetleg Spanyolországba kimenni egyetemre, ott játszani és majd valahol Európában is szerepelni.”
A Négy Régió Tornájáról: „Nagyon örültem a meghívásnak, és persze nagyon izgultam is. Jó volt ott lenni, mert találkozhattam az ellenfeleimmel, akik talán a jövőben egyszer a csapattársaim is lesznek.”
A karácsonyról: „Nálunk általában jól telik az ünnep és remélem, idén kosaras ruhák lesznek a fa alatt.”
Varjas Áron (Roni)
„Először fociztam, aztán megtetszett a kosárlabda, mert a testvérem is kosarazott. Egy évig mindkét sportot csináltam, de végül ezt választottam. Azért szeretem, mert vannak csapattársaim és mert labdajáték, de sokkal izgalmasabb, mint a foci. Így kerültem én is ide. Négy éve kezdtem a Csíki-hegyek Általános Iskolában, azóta már a Grosics Gyula Sportiskolába járok és itt is kosarazom.
A legjobb a kosárlabdában az, amikor győzünk, edzésen pedig, amikor dobunk. Azért szeretek itt lenni a MAFC-ban, mert sok osztálytársam is játszik itt. Jó ez az idei serdülő év, sok minden történik velünk, szeretem, hogy sokat versenyzünk. A kedvencem az volt idén, amikor Kaposváron megnéztük a magyar válogatott meccsét a franciák ellen. Azon még nem gondolkodtam, hogy meddig szeretnék játszani, de most, ha tehetem, mindig dobálok. A példaképem Kevin Durant, néha gondolok rá, hogy milyen jó lenne egyszer az NBA-ben játszani.”
A Négy Régió Tornájáról: „Nagyon örültem, hogy mehetek. Játszottunk három meccset, kettőt megnyertünk, és sok új barátom lett.”
A karácsonyról: „Nálunk úgy van, hogy először énekelünk, utána ajándékozunk, majd jön a vacsora. Bármit kapok, annak örülni fogok.”
Wendl Viktor (Vitya)
„Az iskolában először focizni kezdtem, aztán ajánlották, hogy menjek kosarazni, megtetszett és ott ragadtam. Alsóban mindkettőt csináltam, aztán a kosár maradt, mert sokkal összetettebb játék. Imádom a labdajátékokat, és a kosárban az a jó, hogy sok szabály van, mint például fault, lépéshiba. Itt, serdülőben sokkal nehezebb, erősebb ellenfelek vannak. Idén a kedvenc élményem az volt, amikor elutaztunk Szombathelyre edzőmeccset játszani és aztán megnéztük a Falco BL mérkőzését. A napok sűrűek, sok a házi és sok a tanulás.”
A Négy Régió Tornájáról: „Az utolsó pillanatban derült ki, hogy megyek, aminek nagyon örültem. Egy barátom szülei vittek el végül. Nagyon jó napok voltak, esténként sokat hülyéskedtünk.”
A karácsonyról: „Előtte mézeskalácsot sütünk, meglátogatjuk a nagyszülőket és aztán otthon ünnepelünk. Idén nagyon szeretném, ha lenne egy drón nekem a fa alatt.”
Viola Máté
„A bátyám kezdett kosarazni, még harmadikos korában, és őt követtem én is. A lehetőségek tetszettek a kosárlabdában, hogy sok mindent lehet benne csinálni, de vannak benne szabályok. Az is tetszik benne, hogy ebből meg lehet élni. A MAFC-os csapatban az a jó, hogy mindig nagyon bíztatjuk egymást, és az edzők akkor sem szidnak le, ha valami nem sikerül jól. Nagyon összetartó a társaság, jó, hogy sok edzés és sok meccs is van. Idén kevesebb a felelősségem, mert itt most én vagyok a „kicsi”, de nehezebb érvényesülni is, mert a többiek magasabbak, erősebbek nálam. A célom, hogy a válogatottba kerüljek. A tesóm és az apukám a példaképeim, ő kézilabdázott, magas szinten.”
A Négy Régió Tornájáról: „Nagyon örültem, hogy bekerültem, és megköszöntem anyukámnak, mert egy kicsit meg voltam fázva, ezért nem akartam elmenni, de ő bíztatott, hogy mindenképp menjek. Játszottunk dél, kelet és nyugat ellen, amikor pedig nem volt meccs, sokat hülyéskedtünk a többiekkel. Ez az idei évből a kedvenc élményem.”
A karácsonyról: „Sok dolog van ünnep előtt, különóráim vannak, mert angol nyelvvizsgára készülök, de azért nagyon várom már a karácsonyt.”
